Az emlékek újraélednek
ismeretlen dátum
Végetért az álom, az álom amelyből a jóslat szerint sose lett volna szabad felébrednem. A jóslat azt írta, hogy az álmom csak akkor ér véget, ha elkezdődik a háború. Hát elkezdődött. Nem sok idő telt el, csupán 200 év...
Nem változott a világ, Aden még mindig ugyanúgy néz ki, csak a lakosok változtak. A tekintetük gyanakvó és ijedt, az övüket tőrök és egyéb gyenge minőségű kardok díszítik. Véget ért volna a bizalom kora is? Senki se bízik a másikban? Aden főkocsmája is tömve van. Mágusok, íjászok, harcosok tömörülnek kupacokba, ahol iszogatják a híres adeni sört piszok olcsón. Az én időmben igazi kincs volt az adeni sör, ma már az értéke a vízével vetekszik. Nos igen, a háborúk következménye. Az emberek igyekeznek spórolva élvezni az életet. A sok bolond helyi! Ahelyett, hogy kenyeret vennének a családnak. A kalandozók egyedül ülnek az asztaloknál, ők nem érik be az egyszerű pórnéppel és az olcsó sörrel. Nem csoda, hogy sokukat lenézik, ma már kevés kalandozó van, és ők a harcolók között a nemesség. Tele vannak tapasztalattal, a felszerelésük első osztályú. Amint kimegyek a kocsmából megcsap újra a jeges szél. De régen éreztem ezt! És mennyire hiányzott! A szél a példaképem, szabadon szárnyal, nincs erő ami meg tudja állítani. A szél Északról fúj, a Kastély felől. A kapuban lévő őr mogorván válaszol a kérdésemre: Ki birtokolja Aden Kastélyát? Az Awaken Demons. Sose hallottam Rólunk. Elmegyek az egyik régi informátoromhoz, aki régi barátom is. Ford Proudneck nem sokat változott. A páncélja kicsit megkopott, ahogy ő is. Öreg cimborám hátán egy köpeny van, rajta egy díszes A.D. logo. Ismerős ez a logo, de nem tudok rájönni. Annyiban hagyom a dolgot, majd lesz időm kikérdezni Fordot. Rengeteg időm van mostmár...