A sors sose téved
Ez a vers a magányról szól
A sors sose téved
Egyedül élek,
A sors sose téved,
Életem egyedül telik le,
Sírom földje egyedül borít be.
Életem társait elvették,
Szívem eltemettem rég,
Most a magány folytogat,
Jeges szél borzolgat.
Kézben a kéz,
Késsel a kés,
Nem akarok így élni,
Egyedül a sötétben félni.
Tőr markolata villan,
A vér cseppje csillan,
De én tovább élek,
Mert a sors sose téved.
|